Éjfél után érkezik az ihlet.
Szellemszárnyakon száll felém,
És ismét álomország helyett
Az ébrenlétben élem én.
Búgva, susogva, szárny csattogva
Jön ismét, s lecsap reám.
Nyugalmat lelkemnek nem hagyva,
Újra és újra rám talál.
Ilyenkor élem át életem,
Ilyenkor zaklatnak múltjaim,
És ismét görcsbe rándul kezem.
Tollat ragadnak ujjaim.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése