Szépen szóló muzsika,
Szívhez szóló dallama.
Mit látok hangjában,
Mint tűzben, lévő kavalkádban.
A temető bezárt már,
Nincs több ének ár.
De ha lenne is még,
Az csak nekem volna kész.
Bokrok közt suhanva,
Fűben, mélyben dallamozva.
Halottak beszélnek a Napnak,
Mi meghallgatja őket, aznap.
A muzsika nem áll abba,
Játszadozva tekint rá a holnapra.
Bár már meghaltak,
Mégis is lesz nekik a másnap.
Hisz elhunytak, tüzük már nem ég,
Lelkük elkékült, mint hajnal után az ég.
Egyszer én is ide tartozom majd,
S akkor lesz nemulass e dallamnak.
De még van időm...
Egy-két perc... elég idő.
Nekem már mindegy,
De ne legyen az, gyermekeinknek.
Szépen szól a zene,
Mit régen raktunk tüzünkbe.
Bár már halványabb,
Újabb lélek, újra felajzza.
Több milliárdan énekelnek,
Egyszer én is közülük nézek majd le.
Hisz nem biztos, hogy oda kerülök,
Reménykedem, hogy melléjük szegülök.
Míg te ott ülsz, és olvasol,
Addig a lelkek énekelnek vagy száz szólamot!
Bent a sötétben, mit ti nem láttok,
Elhunytak dúdolnak, halotti dallamot...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése