A zene – nekem mást jelent.
Elűz sivárságot, csöndet,
Kopár magányt, sötétséget.
Lelket dalvirággal borít,
Felélénkít, erővel tölt el,
Fellegekig röpít minket fel.
Szállsz fölöttünk, jó magasan,
Lebegsz, semmid se fáj, szállsz,
Elsuhansz, s majd egyszer,
A fellegek felett,
Tudom, megleled ősi helyed.
Világítasz minden éjjel,
Elárasztasz csillagfénnyel.
Álmunkat vigyázod,
Simítod gondterhes homlokunk,
S tán csókot is adsz, lopva bár,
Nálad nem tudni, hol a határ.
Határtalan bizalom
és féktelen szeretet -
e kettő, mi jellemez.
Zene! Zene, és Zene!
Kapaszkodom
Hatalmas
Erődbe!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése