Gondolkodom,
Vajon miért is vagyok a világon,
Mint féreg az almát,
Magamat rágom.
S közben ott ülök én,
a járdasziget peremén.
Arrébb pöckölök,
Egy árva kavicsot,
Az úton szépen,
Gurulva pattog.
Miközben ott ülök én,
A járdasziget peremén.
Kicsi veréb,
Száll le mellém,
Morzsát kérne,
Mert enne szegény.
De éhesen ülök én,
A járdasziget peremén.
Nem figyel rám senki,
Az emberek csak mennek,
Békén hagynak engem.
Hát nyugodtan ülök én,
A járdasziget peremén.
S végre valahára,
Eljött az óra,
Hej erre várok,
Már mióta,
Hajad szélbe libbenve,
Jössz felém.
S karom széjjeltárva,
Már nem ülve,állva,
Fogadlak én,
A járdasziget peremén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése