Látom a világot,
A benne nyíló virágot,
Látom a hegyeket,mezőket,parlagot,
Mert a szem,én vagyok.
Hallom a szél hangját,
állatok,emberek szavát,
Hallom a szív dallamot,
Mert a fül,én vagyok.
Érzem a növények illatát,
Érzem e kövek,vizek hideg szagát,
Érzem a dühöt,a vérszagú haragot,
Mert az orr,én vagyok.
Fogom a szerszámot.mellyel szántok,aratok,
Belőlük,ha kell,kardot kovácsolok,
Fogom a hideg vasat,
Mit ha kell forgatok,
Mert a fegyver,én vagyok.
Teremtek sok élőt,
magamba fogadom a holtat,
Teremtek folyókat,
emelek roppant hegy ormokat,
Teremtek meleget,s fagyot,
Mert a természet,én vagyok.
Védem családomat,
szerető,szerelmes páromat,
Védem hazám minden fiát,
ki az országért áldozza magát,
Védem szent ügyünket,ezekhez hű maradok,
Mert az ember,én vagyok.
Lázadok ha kell,
magamba rántva mindent árvízként rohanok,
lázadok,mert érzem a borzasztó haragot,
Lázadok,mert ez a dolgom,
S a ti dolgotok,
Mert a nép,én vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése