Götli Kinga - Lélekutas

Lélekutas vagyok lelkemnek tengerén, hát hajóba szállok,
Mert ismét a szabadba, s a messzeségbe vágyok.
Hívom a végtelen Teret, hogy mutasson nekem ezernyi szépet,
Hogy nyisson az Idő megannyi kedves, nekem való képet.
Lelkemnek tengerén magam utazom, mint lélek,
S hagyom, hogy a kalandok sorát járjam, mit nekem rendelt az Élet.
Szép sugara Napnak örvendsz nékem, látom,
Vigyázz reám kérlek, ha újból a messziséget járom!
Lélekutas, lélekkövet, hajóm legyen bárka,
Utazzék hát abban mostan, szívem legszebb álma!