Aritmiát dobol az ég
Fölspirálozott rá engem
A fénynek húrja rezzen
S szélbe szórt elegáns testben
Megláttam mennynek országát
Kitárt kapujában
Gyermek toporgott téli kabátban
Sál, mi a térdéig ért, szivárványként
Lopózott át az égen
A mozdulatlan kopár vidéken
Egy galamb röppent át a horizont jegén
S én csak álltam az üvegszilánkok tengerén
Véres lábnyomomat a mellkasodon hagytam
S akartam, hogy összeforrjunk a lágy szavakban
…
De megcsúszott a lábam az erkély korlátján
Hiába hittem, hogy az égig kapaszkodhatok
S elrepülhetek, mint a felhők
Tudod, azok a nyári égen kúszó nagyok…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése