Ma egy szédült, romlott
Gond-alak
Kérlelt, sőt nyúzott, hát
Összetörtem egy poharat
Eldobtam s csak néztem,
Hogy törik szilánkokra a csempén egészen
S megfáradt szemeimbe véstem,
Hogy ki vagyok most éppen
Mint hullám önt ki
Magányos sziklákra,
Úgy ugrottam én is
Ideg-piramisom csúcsára
De csörrent higgadt óra bennem
S ámultan elengedtem minden gondom fonalát,
Had’ törjön veled, had’ táncoljon odaát
Ma a földre vágtam a poharat
Jobb lett így…
S bár nyugodnom, ha kell a gond alatt
Majd magamból építek pohár-sírt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése