Fekszem
Hasogat a fejem
Kint sír egy gyerek
Tornyosuló ember-hegyek
Vontatják álmuk hajóját a téren át
Tarka felhők úsznak a kihalt égen
S mint lepergő csillagok rajtuk a madarak...
Már kezdem jól érezni magamat
Fekszem
Meztelen a testem
Hisz' ezt szolgálom ebédre
S míg egy légy ül az orrom hegyére
Meztelenre vetkőzik köröttem a szoba
Ledobja képeit, mert ő is oly' ostoba...
Fekszem
Mert unatkozom
S hallom könyveimet
Ahogyan lélegeznek a tömött polcokon
S látom ahogy néz rám a villanykörte...
S ahogyan süt rám a nap...
Kezdem őrültnek érezni magamat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése