Mint egy rongy a szárítókötélen
Melyet megtép a szél
Mint egy gally a mohák gyűrűjében
Mit a föld magának remél
Mint egy szín, vízzel felkavarva
Elveszthettem árnyaim
Mint egy madár, fegyvered mezejében
Kinyújthattam szárnyaim
Mint egy acél, ujj köré csavarva
Végtelenből érkező
Mint egy virág, szárazzá botolva
Utoljára vétkező
Mint a kéz, levegőt markolva
Itt vagy, de most elereszt
Mint egy fertőt, bőrömbe kaparva…
Meztelenre levakarva
Mint bohóc, rajzolt könnyel
Nevetésben halált szít
Mint kóc, a haj tövében
Fésűm fogára vért taszít
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése