apró test az árok partján
szemhéjáról lemálló rémület
beleremeg a szemétkupac szélén
álló kíváncsi macskába
az csak nyávog egyet
s elindul útjára
kicsiny lelke töri meg
az éjre hulló ébent
s a halál is sír...
kitölt egy kis konyakot...
dolgozni kellett
s nézni e szégyent
mint játékbaba kinek
kicsavarták hideg kezét...
(...)az erdő fájdalmától
egyre hidegebbek az esték
hisz' ő rejtette
elrejtette apró testét
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése