Minek várni rád
Hisz’ ideál nincs
Ihletet szül egy hajtincs
S rám aggatja foltos lepedőjét
A most súlya
Kút voltam s te csörlőn
Kis faveder;
Partot ért a mai láz
S szavamra az ég felel
Dörren s dorombol
Messzi kéket borzol
A kóbor szél
Föltupírozza fellegeit
S mindig csak rólad mesél
S én mégis várok
Rád
Átkiáltom az éjszakát
S mint eltévedt cirmos
Kóborlok a nyári ég alatt
Járda nyílik felettem
Nézd, az ég, hogy szalad…
A holdfény eltörik
S szilánkjai hullnak
Megsebzik apró élei bőrömet
Sebeim érted nyílnak
S kis erekből bíborszín folyót
Fest az este rám
Boldog vagyok…
S vérzik a Hold is…sután
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése