Dukay Barbara - Van Gogh dalok

Semmi sem szürke...

Színes fényfolt -tájak,
vibráló vágyak.
Gondolatok, érzések...
Ecset végén cseppenő lélek.

Asszonyok arca, hajlata, sóhaja.
Egy tekintet, egy mozdulat -
Ez Van Gogh maga:
ahogy érez, ahogy csak ő lát.

Semmi sem szürke,
semmi sem valós,
de mégsem valótlanság...

Lelke vibrál, akár a fény
színes óceán terül elém:
pontmozaik- benyomások
s mint a tűz, úgy lobog:
sárgája, pirosa, zöldje...
s nyomot hagy bennem örökre.


R: Színes fényfolt -tájak,
vibráló vágyak.
Gondolatok, érzések...
Ecset végén cseppenő lélek.


Búzamezők Auvers közelében

Noha a szép búzamezőn
pihenteti tekintetét,
most befelé figyel Van Gogh
s festékszagú ihlet vezeti ecsetjét.

Pontok és foltok. Zöld és sárga
s forró nyár fülledt virágárja.
Bódulat és színkavalkád,
amíg csak szem ellát.

Olyan kék az ég, mint álmaimban.
Oly szelíd és békés a táj, hogy vágyam
lenne susogó búzaszálak közt lelni ágyam.

Érzem a búza illatát,
s ahogy szél simogatja a mezőt.
Arcomon suhan el épp e kietlen tájon,
melyben csak én, a szemlélő veszek részt.

Pontok és foltok. Zöld és sárga
s forró nyár fülledt virágárja.
Bódulat és színkavalkád,
amíg csak szem ellát.