Engedj el utamon ó végtelen
haladni immár képtelen,
emberek halmazában vagyok
csókért csak csókot adok
elv éled: szemet szemért
a te kezedben ott az enyém
zűrzavaros kusza gondolat
nem tagadom meg voltomat
az vagyok aki szeretnék
az lehetsz aki szeretnél
legyek tiéd, légy enyém
és forog tovább az életkerék
melynek görbéje már egyenes
nem figyeltek emberek?
a szekér velem lassan megáll
a béna székéből feláll
zenét hallgat ki sosem hallna
az úton egy kerék ballag
lassan a szakadék felé
hol lesz vég, ha eleje fél?
és nem taszit már tovább
ha óra csörög túl korán
mert lenyomod, visszaalszol
újra édes álmot álmodol
hol nincs a végnek kezdete
kérdésre végre van felelet
nincs több megyek, jóéjt
viszlát holnap újra tiéd...
édes álom...légy enyém.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése