A változás szelei fújnak, kint süt nap, a meleg meg itt bent van. Változás. Nehéz lenne megfogalmazni. Vagy nem is. Csak így, itt nehéz, talán. Annyi minden történik bent és annyi minden történik kint. El sem hiszem. Szeretettel teli találkozások, beszélgetések, ölelések. Kint. Bent. Lehet, hogy öregszem és túl érzékenyen veszem a dolgokat? Lehet.
Van amit nem lehet elmondani csak úgy, egyszerűen a krumplifőzelék felett, ebéd közben. Nem lehet, mert meghalna bele. Hallgatok. Hallgatok, de mégis fecseg a csend. Fecseg a szem, az arc, a kéz. Árulkodnak és cinkosan összesúgva kuncognak.
Változás. Kint és bent.
Te is változol, tudom, a cinkosok téged is elárulnak. Ugyanolyan játékot űznek veled, mint velem.
Jó ez így.
Magadra ismersz? Lehet, hogy rólad is szól. Rólad is, mert Te is ott vagy: kint és bent.
Tartalmas írás, hiszen párhuzamot lehet húzni a természet és az emberi lény külső és belső vátozása között. Ahogy múlnak az évek nem csak a külső változás jegyei (öregedés) ismerhetők fel az emberen, de a belső is hasonlóan változik. Azok a dolgok (beszélgetés, szeretet, öröm), amelyek valaha jelentéktelennek tűnnek idővel a legfontosabbak lesznek az életben. A kor előrehaladottával mindig változás következik be, s csak rajtunk múlik, hogy fel figyelünk-e rá.
VálaszTörlésA végére érve szinte pofon csapott a felismerés.
Nagyon jó lett, köszönöm.:)