Hát persze. Tulajdonképpen nem is tudom, miért hittem, hogy érted miről beszélek. Nem tudom, lehet, hogy inkább csak reméltem. Elmondtam, hogy mit gondolok, mit érzek és te hallgattál, majd olyasmit kérdeztél, ami teljesen nyilvánvalóvá tette számomra: nem érted. Megpróbáltam újra, elölről, egy kicsit másképp, más oldalról. Az értetlenség már az arcodra is kiült közben és végig ott is maradt. Aztán, mondtál valami jelentéktelen dolgot, valami olyasmit: - Hát igen, így van ez. Pedig én a múltkor is mondtam neked, hogy ... . - Mit mondtál? - ráncoltam a homlokom, próbáltam koncentrálni, figyelni. Igen, értettem miről beszélsz, megint. De ennek semmi köze nem volt ahhoz, amit elmondtam neked az előbb. Arra gondoltam, nincs értelme újra próbálnom, te úgysem akarod megérteni amit mondok. Te csak azzal vagy elfoglalva, amit te már a múltkor is. Nem baj, majd, talán, egyszer. Ha érdekelni fog a dolog, mert neked lesz fontos, rákérdezel és lehet, hogy elmondom újra. De az is lehet, hogy akkor már nekem nem lesz az.
2010. július 12., hétfő
Barti Magdolna - Hát
Hát persze. Tulajdonképpen nem is tudom, miért hittem, hogy érted miről beszélek. Nem tudom, lehet, hogy inkább csak reméltem. Elmondtam, hogy mit gondolok, mit érzek és te hallgattál, majd olyasmit kérdeztél, ami teljesen nyilvánvalóvá tette számomra: nem érted. Megpróbáltam újra, elölről, egy kicsit másképp, más oldalról. Az értetlenség már az arcodra is kiült közben és végig ott is maradt. Aztán, mondtál valami jelentéktelen dolgot, valami olyasmit: - Hát igen, így van ez. Pedig én a múltkor is mondtam neked, hogy ... . - Mit mondtál? - ráncoltam a homlokom, próbáltam koncentrálni, figyelni. Igen, értettem miről beszélsz, megint. De ennek semmi köze nem volt ahhoz, amit elmondtam neked az előbb. Arra gondoltam, nincs értelme újra próbálnom, te úgysem akarod megérteni amit mondok. Te csak azzal vagy elfoglalva, amit te már a múltkor is. Nem baj, majd, talán, egyszer. Ha érdekelni fog a dolog, mert neked lesz fontos, rákérdezel és lehet, hogy elmondom újra. De az is lehet, hogy akkor már nekem nem lesz az.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Hihetetlen jó a helyzetfelismerés, ugyanis a mai világ abszolút ebbe az irányba megy el, miszerint nem figyelünk épp eléggé egymásra, s mikor erre rádöbbennénk, már túl késő, hiszen a másik fél számára lesz jelentéktelen a megbeszélésre váró dolog. Van, hogy ebbe a hibába tudatosan, de van, hogy tudat alatt esünk. Ez a végeláthatatlan sorozat bármelyik félre (nő/férfi) ráhúzható.
VálaszTörlésNagyon egyszerű, de jól érthető és befogadható alkotás.
Gratulálok hozzá!:)