Hitelt én nem kérek és nem kapok,
Hasznot nem termel kevéske pénzem,
Miattam csődölnek be a bankok,
Ez talán ma a legnagyobb vétkem.
Pénztárcámban a húszas már vagyon,
Unom a koldustarisznya-létet,
Mégis a „Szerencse fia” vagyok,
S a holnapi alamizsna éltet.
Barlangként tátongó éhem ordít,
Korgó gyomrom könyörgőn mond fohászt,
Vacsorám magam elé képzelem.
Számban érzem a húst, s makarónit,
Kezemben vörössel teli pohár,
Iszom veled, s cseppenként élvezem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése