Tóth Györgyné - Napkelte

Tengernyi harmatcsepp
öleli át a mezőt,
hűvös szellő járja át
a reggeli levegőt.
Mint milliónyi kristály
olyan a táj,
szikrázva tündököl
a napsugár.
Aki látja, a mindenségbe
képzeli magát,
s magába szívja
a végtelen aranyát.