Rét közepén állok, s szívem örül
virágtengert látok magam körül.
Hatalma fehér csokorba
összefonódva állnak sorba,
szőnyegként a földön elterülve,
mint hófehér lepedő az ágyra vetve,
bársonyos finomsággal ringatózva
terül el messzire elnyújtózva.
Behunyom szemem mélyen, buján,
mintha lány ringatózna a fiú karján
hófehér ruhába öltözve
készülne a menyegzőre.
Virágkoszorúval fején,
álmaik kéklő egén,
vágyaik messze szállva
az érzelmek viharába,
álmaik otthonába van
szívük s szerelmük bezárva.
Csak egy pillanat volt
mi képzeletem elragadta
a fehéren ringó tengernyi margaréta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése