Minden szomorú-halk,
magányosan cseng a Holdba az este,
minden szívfájdalom,
minden érvágás a magáévá teremt.
Gyalog száll az álom,
léptei vörös szőnyeggel hetyegnek,
bűnjel nélkül támad a város,
érthetetlen nyelven nyel el.
Gyermekkori játékok úsznak fejemben,
emlékek részleteinek cigarettájára gyújt szívem,
haszontalan hasonlatok kergetnek a szépről,
egy csók alakú szikla habokat lehel.
A csillagok alól kilógnak lábaim,
már nem fogad színészeket az elbocsátott csend,
szomszédjaink nem csöngetnek többé,
a szerelem kudarcát vallja a szem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése