Fenn, fenn a Mennyekben,
Én fehér szárnnyal születtem.
Részem volt ott minden
Remek dologban, míg csak hittem.
Aztán évek teltek,
Ami csak tudást jelentett.
Kíváncsi lét szállt meg,
Kegyetlen mód rabul ejtett.
Így vagyok itt, élek,
Így van az, hogy társat kérek.
Itt, a Földön járok,
Itt hiszem már boldogságom.
Két éve és harmad
Kitárt szívem már nem szabad.
Tudom, hogy nem feled,
Tettem, életem… Csak Veled!
És látom odafenn,
Hogy a sok angyal tovaleng.
És néznek le rám mind,
Kik ott látnak engem itt kint.
A szabad ég alatt,
Tóparton, holdfényben ülök.
Az Égi kórus zeng,
Nekik ott öröm, nekem itt lent.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése