Elég egy szó, elég egy elejtett gondolat,
Már lelked, szíved szorul, rossz pillanat.
Mintha ellened lenne minden, új pirkadat,
De baljós fényeket látsz, 180as fordulat.
Mért e változás? Mért ez az égető érzés?
Nem teszel semmit. Leülsz, sírsz. Kérdés?
Nincs. Sehol senki, akiben lenne megértés.
Egyedül vagy, és távol van már a féltés.
Senki a közelben, nincs vigasz, se gond,
Egyedül ülsz, bánatod a szélnek mondd!
Ő meghallgat, nyugtat, simogat, megért.
Tudja a természet, sokszor fáj az emlék!
Van-e így lét? Folytatod-e? Hogy van kedved?
De dönts okosan, mert rajtad áll, vagy bukik,
Hogy az, ki téged szeret, hal, vagy él veled.
Ő tudja, segítsége nélkül egy perc el nem múlik.
De az emlék ott lesz, ott él benned örökké,
Míg a halál el nem ragad, s változik örömmé,
Mi eddig keserűség volt, együtt egy angyallal,
Repülsz a végtelenbe, s viszed őt magaddal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése