Elvarázsol vágyad tánca, s te nézed,
hogy nesztelen, lassan szívembe zárom.
Oltalmam adom, ezzel védem, áldom.
Hatalmat adó érzéseim kéred...
Éji lepke szárnyán szálló hűs fényed
míly megnyugtató. Reményt adó álom
szemed víztükrébe veszni... Már várom,
hogy benne meglássam holdfényű lényed.
Felemeltél újra a felhők közé.
Figyel majd az örökké, s kezdjük holnap
lelkünk összefonódott égi nászát.
Földön ragadt testünk olvadó sóhaj
özönében, lelkem száll lelked köré;
suttogva hívsz, vár az angyali nász ágy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése