Tompán fájó csend siklik lelkemre.
A borús fellegeket kémlelem.
Egy néma fohász száll el remegve,
megérint egy kar... csupán képzelem.
Ébren fekszem álmatlan éjszakán,
gondolatban még melletted vagyok.
Érzem, tudom: Te végre alhatsz már.
Szürke hajnal húzza fel a napot -
Hűvös nyugalom ébreszti a mát,
harangsírás emlékeket ébreszt,
egy halk suttogást hallok - nem félek.
Örök, békés álom lelkedre ül...
Remélem, ott nem vagy már egyedül,
hová angyalok kara veled szállt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése