Itt van megint. Leül mellém,
mint nem kívánt régi barát.
Mázsás terhe nyomja mellem,
s rám öntözi fanyar borát.
Nem segít az alkohol sem,
vers és zene most elhagyott,
csak ülök a néma csendben.
(Becsuktam minden ablakot.)
Ha rámszakad az éjszaka,
orromban bor s a vér szaga,
a magány fog velem kezet.
Akárhogyan kínzott és mart,
elviselem, bármeddig tart,
de megszokni ezt nem lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése