Régóta tart e csendesen zubogó szorongás
és most elérte legmagasabb forráspontját.
Fejedben az állandó
lüktetés … tébolyító,
az elviselhetetlen szívverés kiborító.
Szobádból kilépve rádtör a kétely
kezed reszket, remeg a térded
s egyre csak kérded és kérded:
Ennek soha nem lesz már vége?
Múlnak az órák, napok és hetek.
Kérj segítséget!
Mert e gyűlölt érzés, ha nem teszed
mint prédáját a sólyom elkap,
s röptében elveszejt.
Az áhított változást elérheted
csak fogd meg a támogató kezet.
Miután átküzdöd magad
a gyógyszerek idézte álmok mocsarán,
megnyílik számodra egy békés új világ.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése