Mikor reggel felébredtem,láttam,hogy már senki sincs az ágyban,csak én. Felvettem a szemüvegem és körül néztem. Rá pillantottam az órámra,nem hittem a szememnek!Lassacskán már negyed dél!?Majd anyukám odajött hozzám,adott egy puszit a homlokomra és így szólt:
-Öltözz át és rakj rendet a szobádban!Ja,és lent vár a bátyád egy számonkérést. Jaj,drágám,már megint mit csináltál?
Oh-oh Tod már megint valamit rám akar fogni!Anya erre megkérdezi TÖLLEM,hogy már megint mit csináltam amikor Todnak KÉT húga van de,természetes,hogy csak is ÉN lehetek a rossz. Sendy (az ikertesóm) ő a megtestesült kitűnőség. Ő szép,okos,népszerű,tehát,ő biztos,hogy nincs benne.(De lefogadom,hogy a legtöbb balhét beleértve ezt is,helyette viszem el.)Legtöbbször (szinte mindig)azt szeretném,hogy csak apával éljek. Apa mindenben egyetért velem,ő mindig engem véd a testvéreim hazugságaiktól és anyu hiszékenységétől. Hála neki anyát a büntim egy részéről le beszéli,általában ezzel a dumával:-Óóó szívecském,nem gondolod,hogy túl reagálod ezt a büntetést,hisz még csak gyerek!
De ő közben tudja,hogy ártatlan vagyok. Legalább is úgy tudom.
Miközben dühöngtem felöltöztem és arra következtettem,hogy most betelt a pohár,ha most lemegyek és a bátyám már megint hazudni akar akkorát bemosok neki,hogy apa mármint a fal adja a másikat.
Aztán az is lehet,hogy ezzel csak nehezítek a dolgon,de megérdemli!
Tehát szurkoljatok,lemegyek!
Mikor a lépcsőn lefelé tartottam,hallottam,hogy a testvéreim sugdolóznak. Csak azt szeretnék,hogy beguruljak és csúnyán beszéljek velük,de szerencse,hogy sok ilyen filmet láttam,így tudtam,hogy mire készülnek. Be akarják bizonyítani apának,hogy tényleg én vagyok a rossz meg a gonosz és több büntim legyen,de ez úgy sem fog sikerülni.
Leértem a lépcsőn és a bátyám így fogadott:
-Ezért egy életre szobafogságba kerülsz,és apa sem tud majd segíteni,de akkor már nem is akar!-a végére meg egy gúnyos mosoly tőle és az ikremtől. Ekkor én a nem kitűnő,de okos agyammal rögtön apához rohantam és elmeséltem neki mindazt ami ma reggel történt. Ő bólintott olyan mosollyal amikor igazam van.
Anya csenget,ami azt jelenti,hogy gyülekező. Mindenki elfoglalja a helyét és anya mint minden fontosabb dolognál elfoglalja a családfői széket. Ekkor láttam,hogy a testvéreim rám mosolyognak. Erre én felkapom a vizet és szinte már torkom szakadtából kiáltom,hogy:
-Mi a bajotok velem!-a következő mondatnál már normális hangon beszélek-állandóan csak ha...-ekkor anya kiált egy nagyot-Abbahagynád!
Utána felszólította Sendyt,hogy mondja el mit szeretne megosztani a családdal,(mert úgy szokás,hogy anya sorban felszólít mindenkit és megkérdezi,hogy mit szeretne mondani a családnak majd legutoljára azt amit anya akar. Tisztára,mint egy bíróságon)ő felállt és azt mondta,hogy:
-Láttam amikor Emily a samponomba ragasztót tett,-és a bátyámra mosolygott,ő meg vissza. Azért anyát sem lehet palira venni,mert vissza kérdezte,hogy:
-De,hát akkor,hogy hogy nem lett ragasztós a hajad?
Sendy egy pillanatra nem tudott mit mondani majd így felelt:
-Hát...öö...mint már említettem láttam amint beleöntötte a ragasztót így azt rögtön ki is dobtam!
-Ez pontosan mikor is történt?
-Ööö...vasárnap.
-Aha. De akkor,hogy,hogy nem láttam a szemetesben?
-Hmm...biztos azért nem láttad,mert már tele volt a kuka és én ki vittem.-Anya erre balra nézett ahol minden beosztás meg volt írva,és így felelt:
-De azon a héten én voltam a szemét kidobó,és tudtommal vasárnap nem dolgozom és itthon vagyok meg amúgy is te mikor dobnád ki a szemetet helyettem,így is mindig nyafogsz amikor beosztott leszel.
-Unatkoztam és azért volt.
-Még szerencse,hogy ma takarítottam a fürdőszobát és rendetlenül hagytad a samponodat ,mert láttam,hogy már alig volt benne és nem hinném,hogy öt nap alatt szinte az egész elfogyott volna!Tehát a felperest elutasítom!-Puff a nagy kalapács most jó nagyot puffolt volna,de nekünk csak csengőnk van. Anya felállt és hívta Todot.
Tod Sendy után már nem akart mondani semmit,mert rá jött,hogy anya úgy is kiderítené az igazságot. Anya elfogadta és szólított engem.
-Én csak annyit szeretnék hozzá fűzni,hogy:Sendy ez a hazugság most kivételesen nem sikerült!Ennyi.
-Oké. Apa te jössz.
-Én csak annyit,hogy...-anyához fordult és-megmondhatom én nekik?
-Legyen.
-Gyerekek anyátokkal úgy döntöttünk,hogy...khm elválunk!
-Öltözz át és rakj rendet a szobádban!Ja,és lent vár a bátyád egy számonkérést. Jaj,drágám,már megint mit csináltál?
Oh-oh Tod már megint valamit rám akar fogni!Anya erre megkérdezi TÖLLEM,hogy már megint mit csináltam amikor Todnak KÉT húga van de,természetes,hogy csak is ÉN lehetek a rossz. Sendy (az ikertesóm) ő a megtestesült kitűnőség. Ő szép,okos,népszerű,tehát,ő biztos,hogy nincs benne.(De lefogadom,hogy a legtöbb balhét beleértve ezt is,helyette viszem el.)Legtöbbször (szinte mindig)azt szeretném,hogy csak apával éljek. Apa mindenben egyetért velem,ő mindig engem véd a testvéreim hazugságaiktól és anyu hiszékenységétől. Hála neki anyát a büntim egy részéről le beszéli,általában ezzel a dumával:-Óóó szívecském,nem gondolod,hogy túl reagálod ezt a büntetést,hisz még csak gyerek!
De ő közben tudja,hogy ártatlan vagyok. Legalább is úgy tudom.
Miközben dühöngtem felöltöztem és arra következtettem,hogy most betelt a pohár,ha most lemegyek és a bátyám már megint hazudni akar akkorát bemosok neki,hogy apa mármint a fal adja a másikat.
Aztán az is lehet,hogy ezzel csak nehezítek a dolgon,de megérdemli!
Tehát szurkoljatok,lemegyek!
Mikor a lépcsőn lefelé tartottam,hallottam,hogy a testvéreim sugdolóznak. Csak azt szeretnék,hogy beguruljak és csúnyán beszéljek velük,de szerencse,hogy sok ilyen filmet láttam,így tudtam,hogy mire készülnek. Be akarják bizonyítani apának,hogy tényleg én vagyok a rossz meg a gonosz és több büntim legyen,de ez úgy sem fog sikerülni.
Leértem a lépcsőn és a bátyám így fogadott:
-Ezért egy életre szobafogságba kerülsz,és apa sem tud majd segíteni,de akkor már nem is akar!-a végére meg egy gúnyos mosoly tőle és az ikremtől. Ekkor én a nem kitűnő,de okos agyammal rögtön apához rohantam és elmeséltem neki mindazt ami ma reggel történt. Ő bólintott olyan mosollyal amikor igazam van.
Anya csenget,ami azt jelenti,hogy gyülekező. Mindenki elfoglalja a helyét és anya mint minden fontosabb dolognál elfoglalja a családfői széket. Ekkor láttam,hogy a testvéreim rám mosolyognak. Erre én felkapom a vizet és szinte már torkom szakadtából kiáltom,hogy:
-Mi a bajotok velem!-a következő mondatnál már normális hangon beszélek-állandóan csak ha...-ekkor anya kiált egy nagyot-Abbahagynád!
Utána felszólította Sendyt,hogy mondja el mit szeretne megosztani a családdal,(mert úgy szokás,hogy anya sorban felszólít mindenkit és megkérdezi,hogy mit szeretne mondani a családnak majd legutoljára azt amit anya akar. Tisztára,mint egy bíróságon)ő felállt és azt mondta,hogy:
-Láttam amikor Emily a samponomba ragasztót tett,-és a bátyámra mosolygott,ő meg vissza. Azért anyát sem lehet palira venni,mert vissza kérdezte,hogy:
-De,hát akkor,hogy hogy nem lett ragasztós a hajad?
Sendy egy pillanatra nem tudott mit mondani majd így felelt:
-Hát...öö...mint már említettem láttam amint beleöntötte a ragasztót így azt rögtön ki is dobtam!
-Ez pontosan mikor is történt?
-Ööö...vasárnap.
-Aha. De akkor,hogy,hogy nem láttam a szemetesben?
-Hmm...biztos azért nem láttad,mert már tele volt a kuka és én ki vittem.-Anya erre balra nézett ahol minden beosztás meg volt írva,és így felelt:
-De azon a héten én voltam a szemét kidobó,és tudtommal vasárnap nem dolgozom és itthon vagyok meg amúgy is te mikor dobnád ki a szemetet helyettem,így is mindig nyafogsz amikor beosztott leszel.
-Unatkoztam és azért volt.
-Még szerencse,hogy ma takarítottam a fürdőszobát és rendetlenül hagytad a samponodat ,mert láttam,hogy már alig volt benne és nem hinném,hogy öt nap alatt szinte az egész elfogyott volna!Tehát a felperest elutasítom!-Puff a nagy kalapács most jó nagyot puffolt volna,de nekünk csak csengőnk van. Anya felállt és hívta Todot.
Tod Sendy után már nem akart mondani semmit,mert rá jött,hogy anya úgy is kiderítené az igazságot. Anya elfogadta és szólított engem.
-Én csak annyit szeretnék hozzá fűzni,hogy:Sendy ez a hazugság most kivételesen nem sikerült!Ennyi.
-Oké. Apa te jössz.
-Én csak annyit,hogy...-anyához fordult és-megmondhatom én nekik?
-Legyen.
-Gyerekek anyátokkal úgy döntöttünk,hogy...khm elválunk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése