’Örökké veled
Ha élhetném…’
Idézted nekem versemet
Mit írtam tenéked
És ragyogtattad rám
Gyönyörű szemedet
Ez az érzés
Ami hajtott
Téged meg nem állíthatott
Hogy fordíts az ítéletemen
Hogy párnád vállam legyen
Hogy szívem szíveden lüktessen
Hogy először
És utoljára átölelj
Amiért nem találkozunk mi már
Csak a lét túloldalán
Ó, csak a túloldalán
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése