Itt hagytak.
Elmentek.
Egyedül maradtam
Néma csendben.
Nem is tudtam
Mihez kezdjek.
Tébolyogjak?
Inkább…
Sehol egy lélek
Csak a növények
Melyek most
Színpompában élnek.
De ez sem nyújt
Addig vigaszt
Amíg valaki
Szóra nem fakaszt.
Míg a nap idei
Utolsó melegeit
Lomhán leheli
Egy madárifjú
Szüntelenül dalol.
A párját hívogatja
Fáradhatatlanul.
De szegénykének
Hiába mindez
Néhány rátévedt
Szempárért cserébe.
A benne lakozó szeretet
Kívülről nem látható
Szent titkot rejtet.
Könnybe lábad immár
Kicsiny barna szeme
Ahogy a sok turbékoló
Leszáll mellette.
Ez az a látvány mely igazán
Magányba taszítja.
Mégis tovább kell repülnie
Megtörve és sajnálkozva.
Pedig úgy szeretné
Hogy végre
Beleszeressen valaki.
Kinek szabad
Személyes titkát is megfejtenie.
És örökkön-örökké
Meghitten
Vele élnie.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése