Késő este: megfeneklett
itt ülök az ágyamon
tekintetem előmered
komolyságod hátranyom
elzuhanok és így fekve
bámulom a legyeket
leszánkáznak a tapétán
én sem tudok egyebet
felülök a ródlira és
leszánkázom arcodon
barázdákat hagyok rajta
letörölni nem fogom
nem tudom mert szeretésem
akármennyit bír is el
sisakot meg hosszú szablyát
páncélruhát nem visel
képtelen vagyok megvívni
azzal ami ingatag
csak megőrzöm fuldokolva
belőled mi itt ragadt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése