Pécsi Marcell Cseszlovák - Egérkirálylány

Székek és asztalok között
egérkirálylány közlekedik.
Ha kérnek az emberek, teát
és süteményt visz ki nekik.

Sok kis társaság, az egyikben
exem ül, lámpafény alatt.
Néha rámnéz, tekintetem keresi,
én meg az asztalt, a falat.

Egérkirálylány közben pakol
itt-ott, felvesz új rendeléseket.
Inkább vele szemeznék most,
összerakva a teáskészletet.

Mert járása, suhanása, olykor
ügyetlen mozdulatai,
vagy arca, vagy mosolya...
jaj, abban van valami

ami kell! És nem az exem
tétova kacsintása a kéjjel
szemében, meg a remény, hogy
megint lesz valami éjjel...

Nem lesz. Tudom már. Mert itt
jár egy bájos egérkirálylány.
Köztünk feszül egy szál, már
most elkeserednék hiányán;

pedig csak vágy, csak kölcsönös
szimpátia meg vonzalom
(és persze ebből még nem következik
egy új szerelmi mozgalom).

Itt jár, újra és újra,
egérkirálylány az asztalok között.
Jó, hogy betértem ma teázni.
Szívembe új ízvilág költözött.