Ha nem csak a Cricket lenne nekem
és nem nézne folyton a tv sem
ha rózsám lehetne, vörös vagy sárga
nem állnék vízzel az erkélyen, várva
hogy jöjjön egy arc, aki nem siet
és csodálkozik, hogy hogy kapja a vizet
a nyakába, amikor tiszta az ég
pedig nem is ivott sokat - nem is olyan rég
Vagy a lányok - a kicsik - a szegények
akik csak ülnek a kövön és hülyének becéznek
mindenkit, aki csak arra megy
és nem sejtik, hogy nekem nem mindegy
hogy a Cricket gyújt vagy nem gyújt meg
Esteledik, hát rágyújtok
És gyűlölöm nézni az ismerősöket
mindegyik boldog, egyik sem siet
nincs semmi bajuk és nem betegek
aztán ott vannak a szerelmesek:
a strandon ülnek vagy a kezünket fogják
de ha nem kellünk többé - a vízbe dobják
az árnyékunkat, az idilli percet
a gyufa ellobban, egy kicsit serceg
elfeketedik - elfelejtődik
a medence csupa hamu a földig
de nem érdekli őket, már nem is látják
az új barátot vagy a barátnőt várják
befogják az emlékek száját
De a Cricket az öngyulladó
Így van legalább ami őrzi a lángot
Néha jobban tudja ezt, mint azok a lányok
akik vízbe merültek és elúsztak messze
és elveszett, aki utánuk evezne
mert megmarad a vízen a pernye
és ez cseppet sem megnyugtató
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése