akár a régi télikabátom
elhordtam s most már nem érdekel
akár a domboldalba fagyott lábnyom
elvétett lépések az elmúlt nyáron
felhívnálak de nem érlek el
akár a nyújtózó ős-öröm bennem
zakón a hajszál múltat idéz
akár a fénykép hol ott állunk ketten
mosolygva hazudva szemünk se rebben
pedig hogy sajgott érted e kéz
akár a többi nadrágom ingem
néha szeszélyből váltogatom
akár a sosem hitt gondolom isten
szemem és szám adta azt hiszem ingyen
nézek és szólok - adom kapom
akár a kisfiú ki egyszer voltam
apám öléből játék-leső
akár az ember ki itt fekszik szótlan
aki én lettem - egy virágcsokorban:
kóró, mezőben: aknamező
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése