Álom volt a vén világ
A kocsi a sorban meg-megállt
Tescon innen,belső ajtón túl egy
ifjú test zihált.
Fájt nézni, fájt gondolni fájt a cipőben
a láb. A szemem nagyon meleg volt, a
fejemben kis hangyák, a kocsiban álmos-
álmatlan ültem,odébb gurult a város tőle.
Megmozgatott a motorja megtanultam újra
járni tőle.
Otthon lerúgtam,ettem,ittam
Mindent lehetett.
Lezuhant a test
és csendes ágyam kényeztetett.
Apám az egyik szobában vacsorára vág.
Egy családi kör éríntője vagyok.
Mindennapok morgását szűri az ajtó át,
de én a Hibóriai Korban olvasok,
az éjszakában kis és nagybetűk
Sehová se ordít a hangszóró.
A tűzvirágok rég hiába nyílnak.
Drága lábam lassan zsibbad el.
A cityn túlról végre megjött a zápor
És mindennél szebben énekel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése