Nézlek, téged Édes apám
Kereslek, nem talállak, de miért? Nem
Nap, mint nap könnyezem
Homályban van a szemem
Sírok hát az elvesztésed nehezem viselem
Az vagy, kit elsiratok,
Most már sosincs
Nem nem, leszel velem
Ez egy lelki fájdalom mit érzek
Súlyos teher vállamon
Mit kiírni ugyan nincs, mivel de
Azért megpróbálkozom,
De nehéz, Istenem nagyon
Nehéz azt borzalom, hogy, voltál
S nem vagy már eltemettelek
De mindig őrzöm, őrzöm az emlékeket
A szívemben öröklétbe vagy te nekem
Beszélek, beszédem szavakba öntöm hát
Azt egy képhez, csak hozzád intézem
S közben sírok könnyem hullik,
Érted szüntelen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése