Mint a patak lezúdul majd
Eső cseppként hull az reám
Halkan, de még hallhatóan
Áthatón a lelket látni látod?
Te is arcomon
Megjelenik- e?
A szomorúság tükörképe
Látszik, rajtam jól tudom
De mi bánt azt nem
Hadd, ne mondom
Neked, itt vagy?
Bárki másnak
Elmondani nem, merem nem
Biztos, vagyok ebben,
Hogy, most perpillanat
Azi az egyet, azt nem, nem
Bizony nem igen,
Igézettem, de még sem az volt
Hogy, tudom mikor
Könnyek összefolynak,
Végig látod sír a szem
Sír úgy látszik az rajta láthatón
Hogy, az fáj, már is hasít bele
Elévülten úgy, oly
Szívbe, szívbe markolón
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése