Megérintettelek,
és aljas módon magam ellen
forditva a büszkeségem,
úgy szerettelek.
Úgy szerettem,
ahogy engem nem szerettek.
Érzelmeim kúszva fonódtak agyam tartományába,
akár a terhes semmit tevés.
Majd fellapoztalak, megsimogattalak,
és újra szerettelek.
Lelkemben megpihentél,
akár csak a régi álmok,
mikor aludni térsz.
Mint mágnesek ellentétes pólusa,
úgy fonódott testünk s karunk egymásba.
Úgy akartalak.
Rád tapadtam mint folt a zsákra,
és átöleltelek egy másik éjszakába.
Álmodom, ahogy ott fekszel az ágyamon,
ami lustán fogad magába,
a kritika nélküli vonzásba.
Álmodom, ahogy ölel két karod, akarod
s én is akarom, nem tagadom,
ez a kritika nélküli vonzalom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése