Belemélyülő igazságok,
fékezhetetlen erők.
Hited bilincsként hordod,
Taszítod magad a fény felé s eltörsz.
Apró szilánkként repülsz
a remények egyenesén,
s akkor eszmélsz fel,
úgy egyről a kettőre,
hogy szárnyra kapva átenged magad
a változás korának.
Tükörképe vagy múló ifjúságodnak.
Ne hullj alá, ne sebezd lángoló tested.
Ketté tört átok, békélj a sorssal,
van még remény s van még hited.
Egy nap végre ráébredtem,
hogy kezem lekötve,
méltóságom összetörve,
rabja vagyok e rendszernek.
Hitem bilincsként hordtam.
Belemélyülő igazságok,
fékezhetetlen erők,
taszítom magam a fény felé,
és eltűnök...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése