Markovíc Radmila

Középkorú, jó-kedélyű sebész és a nővér állnak készenlétben a sürgősségin. Szerencsés éjszakájuk lesz, ha így folytatódik, ahogyan kezdődött a váltás, gondolták ők, beszélgethetnek, kávézhatnak, de meg sem ihatták még a feketét,
amikor kopognak az ajtón.
A nővér felkel, ajtót nyit, majd odaszól az orvosnak:gyilkossági és
öngyilkossági kísérlet.
- Jövök, hallatszott az orvos hangja, aki a kis kávézó fülkéből sietve
igyekezett a rendelőbe. Csodálkozva megpillantotta a betegként jelentkezőt, aki
hetven év körüli lehetett, mini szoknyában, majd köldökig kivágott blúzban, az
„ütközők“ kipeckelve, félig kidobva, ujjnyi vastag smink bedobva. Hm, majdnem
szemre való, villant át az orvos agyán.
- Mi a problémája hölgyem?
- Gyilkossági és öngyilkossági kísérlet.
- Hogyan?
- Az autót vezettem, mivel meleg volt, bugyi nélkül voltam. A mellettem ülő
férfi pillanat alatt átnyúlt az anyósszékről, és belecsípett a nemi szervembe.
Úgy felizgultam, hogy félre rántottam a kormányt, ez által kis híján
összeütköztem egy hatalmas teherautóval. Meghalhattam volna, de ez nem minden,
közben meg a nemi szervével a fenekemet veregette.
- Jó nagy lehetett neki, ha ezt az anyósszékről megtehette - jegyezte meg az
orvos.
- De doktor úr! Tréfál velem? Én még most is remegek az izgalomtól. Kérem,
vizsgáljon meg engem! Képzelheti, az izgalom miatt, meg a fájdalom miatt, azon
törtem a fejem, hogy öngyilkos leszek. Érti, ugyebár?
- Vetkőzzön le, és feküdjön az asztalra.
- Meztelenre vetkőzzek?
- Nem, csak a bugyit vesse le.
- Nincs rajtam. Hogy vessem le?
- Akkor csak feküdjön az asztalra.
Az orvos vizsgálva a nőt, a szeméremajkakon kék foltot lát.
- Asszonyom, ez nem friss csípés!
- Nem is. Három nappal ezelőtt történt.
- Felkelhet.
- De nem vizsgált meg.
- Nézze, én sebész vagyok, nem nőgyógyász. A vaginát nem vizsgálom meg. Tesz
feljelentést a tettes ellen?
- Nem, de pszichiáter az kell nekem. Még most is rettenetesen fel vagyok
izgulva.
A sebész testvére a pszichiáter, úgy gondolta, megtréfálja egy kicsit az
öccsét.
- Na lássuk csak asszonyom – mondta az orvos, leült a számítógéphez, elkezdett
gépelni, hangosan mondva a szöveget. X.Y. három nappal ezelőtt bugyi nélkül
hajtotta az autóját, amikor a mellette ülő férfi , - aki ellen nem tesz
feljelentést -, belecsípett a szeméremajkába. Ezzel fájdalmat okozva...
- Doktor úr, nagyon, nagyon, de tényleg nagyon, nagyon nagy fájdalmat okozva.
Mellékesen volt Ön már tökön rúgva? Ha nem, hát hallotta, úgy fájt, mintha Önt
tökön rúgták volna.
- Jól van, írom tovább. Nagyon, nagyon, de tényleg nagyon, nagyon, nagy
fájdalmat okozva, mintha engem tökön rúgtak volna, kis híján megölte a férfi a
hölgyet három nappal ezelőtt.
- A fenékveregetést se hagyja ki!
- A fenekét nem hagyom ki, amit a férfi a nemi szervével ütögetett. Miután még
mindig izgalmi állapotban van, pszichiáter véleménye szükséges.
- Doktor úr, okvetlenül, azt is írja oda.
- Okvetlenül, doktor úr, azt is oda írjam.
- S ü r g ő s e s e t – írta az orvos a végére, de ezt nem mondta
hangosan..
- Tessék asszonyom, holnap, mivel most éjszaka van, jelentkezzen a
pszichiáternél.
Másnap csörög a sebész telefonja. A testvére hívta.
- Mikor komolyodsz már meg? Mellékesen velem is meg akarta nézetni a nunáját,
de én azt ajánlottam, hogy nőgyógyászhoz küldöm, és minden rendben lesz. Tudod
mit mondott?
- Honnan tudnám!
- Majd most megtudod! „Nem lehet, mert a nőgyógyász csípte meg.“