Imádom a szombatot. A kedvenc napom. Igaz, a délelőtti kószálásaim fél napos takarítás szokta követni, mert rendmániás vagyok. Az esti otthon friss illatai, fényei azonban
kárpótolnak a robotolásért.
Szóval már úgy negyven éve, gyerekkoromtól kezdve az ócskapiacon a helyem, ha esik, ha süt a nap… Régebben kéthetente szombatonként még régiségpiac is volt… Az infláció azonban
itt is megtette hatását… Habár, államcsődről én azért nem beszélnék, elég csak
a vásárok parkolóit követni , mert hely az nincsen még a
távoli környéken sem…
Ma is, fitten-frissen fél hétkor úgy döntöttem, startolok… A szomszédasszonnyal nem számoltam… Igaz, a másik, a barátné szomszédom már jelezte nekem, hogy „Te, Dittuska, ez a nő
nagyon rád kapott!” A bejárati ajtó előtt szelíd arcocskáján széles vigyorral
meg is kérdezte, hogy hova megyek. Mintha nem tudta volna! Ahol élek, ott
mindenki mindenkiről mindent tud. Néha ugyan elferdítve, dehát így keletkeznek
a rémtörténeteket. Azokra meg mindig szükség van! Különben a legendák sírjára
egyfolytában hordhatnánk a friss virágokat, hogy együtt búslakodjunk, akik
kijárunk gondozni a hantokat…
- ElElviszel? –kérdezte oly ártatlanul, mint egy borjú, mert szemei tökéletesen
tükrözték, mit is szeretne… Nem mondom, hogy nem fordult meg a fejemben, mit is lehetne ilyenkor tenni friss husikájával, de természetesen elfuvaroztam. Vesztemre! Az oda
vezető út még zökkenőmentes volt, mert csak az Öregember, a párja húsevési
szokásaival traktált, meg hogy miért nem fordul fel már, aki ennyit zabál és
hasonlók… Megérkezvén, azt mondja nekem, megvár, mert 5 perc alatt én úgyis
végzek… Vészfék, de azonnal! – gondoltam. Bájos mosollyal valahogyan a tudtára
adtam, hogy én ide szórakozni járok, meg beszélgetni, s hagyjon már békén…
Adóvevőit azonban elkódolták. Simán közölte velem, hogy akkor elmegy húst
venni, de aztán vigyem haza… Paff lettem! Ekkor kellett volna kámfort
játszanom, de addigra beszippantott a közeg, mármint a porcelánok, réztárgyak,
könyvek és egyebek… Szublimációnak lőttek… Úgy egy óra múlva éppen
létfontosságú dolgokról beszélgettem, amikor megjelent. Naná, hogy jól
leégetett! Egy tanítványom édesapja volt ugyanis az alany, de én cseppet sem az
állítmány szerepét játszottam ám, hogy teljes legyen a mondat, amikor azt
mondja nekem:
- Mehetünk! Ne udvarolj már itt! Vigyél haza, aztán visszajöhetsz!
Megjegyzem, 12 évvel idősebb tőlem, de már többször az anyámnak nézték… Mellékesen az apuka özvegy és nagyon helyes pasi, de van az a házinyúl szabály… Tartsuk csak be, adjunk
másnak is esélyt! Mondom Neki keresztnevén nevezve, hogy figyelj már, én nem
azt mondtam, hogy ma sofőröd leszek… Erre nem rosszul lett! Tökéletes alakítás!
Elsőre Oscar szobrocska! Hazafelé jövet aztán hirtelen meggyógyult. Lám, így
keletkeznek a csodák! Megvilágosodván, én is rádöbbentem, hogy vásárolni
szerettem volna, mármint élelmiszert, mert főzni is imádok, ugyanis szombat
van… Az pedig mégis az én napom!
A hentes előtt aztán meg is álltam. Erre közölte, hogy ha nem megyünk azonnal tovább, be fog pisilni… Ez ellen mellesleg semmi ellenvetésem nem lett volna, ha nem az én
autómról van szó, így hazahoztam. Gyí, kocsi! Kár, hogy nem volt árok útközben…
Esküszöm, belefordultam volna, kipróbálni, milyen lehet, amikor a kocsi kerekei
utolérik az én agytekervényeimben megfogalmazott gondolatokat…
És végre kisütött a nap! Erre várok hetek óta. Kipakolásztam szerzett kincseim, elmosogattam, megtörölgettem őket, hogy aztán úgyis elfeledjem, már megint milyen dolgokkal
gazdagítottam magam, aztán pofátlanul elküldtem a szomszéd fiút egy bevásárló
listával a legközelebbi, borsos árú boltba…
Tréningnadrág –és póló fel, ablakmosás indul… Létra. Vajh, hol is lehet? Szétnéztem a pincéimben, s az egyik zugában rá is bukkantam… Természetesen a tegnap beszerzett
nyolc zsugor meggybefőtt mögött. Az idén ennyivel intéztem el ugyanis a meggy
befőzését… Úgyis drága lesz! Mármint a gyümölcs, a friss. Fél szoba kipakolása
után, hozzáfértem az ablakokhoz… Mármint az egyik helyiségben. Közben
bekapcsoltam a TV-t. Mostanában úgysem nézem soha… Kár volt, de ezt inkább nem
részletezem… Véletlenül a Hír TV-n maradt… Már megint az összefogás, ami ellen
semmi kifogásom, de mégis… Én leginkább magammal fognék össze nemzetileg, s ki
is fizethetném akár egy takarítónő bérét,
mondjuk három napra… És csak alig 30 napot kellene várni, hogy ismét fizetést
kapjak... Már majdnem készen volt a hármasszárnyú ablakom, amikor csatt… Én
voltam vagy létra, esetleg közösen?! Leszakadtunk… Szerencsére az egyik fotelbe
egyenesen bele… Ja, mert ezt is kölcsönadtam… Szegecselése szétesett… Innentől
kezdve filmkockaszerűen peregtek az események! Fejemre esett a japán fa
sárkánymaszk, szembespiccelt az Air Wick, ahogyan most is, amikor megnéztem,
hogyan is íródik a neve, s véletlenül az X- Press gombot kapták el ujjaim… A
kimosott függönyt fordítva tettem fel, miközben úszott a lakás a vízben, s
alighogy felvarázsoltam, rádöbbentem, mit keres a narancssárga ebben a
miliőben… Erre nem ki kellett vasalni egy másikat! Jó, hogy ezek a divatosak,
de ne ennyire! Ez meg a sötétítőhöz nem passzol… Meg a lila színű ágytakaróhoz
sem, amit ma vettem originál, hogy feledjem fejemben a ködöt, meg arcom szederkéit!
Még kisúroltam a szőnyegeket, kettőt külön-külön belegyömöszölgettem a
mosógépbe, mélyen elgondolkodva azon, mi a drágább: a szőnyeg vagy a
mosógép?! A motorja kibírta… Igazán
büszke vagyok rá! A csak vegyileg tisztítható, különleges kezelést igénylő
gyapjúszőnyegek is! Éljen!
Ekkor hívott Zsófi… Nem egészen értette, mint ahogyan én sem, hogy hogy nem ért még oda az éter hullámain a telefonfeltöltése… Elsején szoktam ellátni egy bizonyos összeggel…
Felhívtam a Drága Szolgáltatót… Ismerős… De miért kíván nekem Jó napot?! Ha ez neki jó, akkor hol kezdődik a
rossz?! Természetesen nem tudták elintézni
a dolgot, hiába diktáltam be az automatából kihúzott cetli összes paraméterét!
Na, gondoltam, kicseszek veletek! Eddigre már a fejem is megfájult ugyanis…
2-es gomb. Idegen nyelvű menü. Csak angol és német nyelven elérhetők… Oroszul
gondoltam, hogy társalgok velük! Csak kis ország vagyunk ezek szerint! Na, még
egy kísérlet… Angol… Feladtam…
Most éppen hat ajtón száradnak a kimosott ruhák, verem a számítógépet és azon tűnődöm, mekkora barom is vagyok én… Ugyanis harmincnégy percnyi telefonálás után sem tudott meggyőzni
az egyik hódolóm, hogy hadd jöjjön már el beszélgetni egy kicsit… Igazán helyes
hapsi pedig!
Szombat van! Imádom ezt a napot és beborultam…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése