Az irodalom értelmetlenségéről és a művészet embert próbáló pillanatairól
Magánlevél Barátnőmnek, akit elkeserített az irigység, amelyet könyve megjelenése napján tapasztalt
Figyelj!
Az a baj, hogy a líra érzelmekről szól, s a költő még a prózában is dalol, és teljes lelkét szövi bele ezekbe az énekekbe.
Az író kissé elvonatkoztat ugyan saját magától, de mélyről pendülnek meg az Ő sorai is...
Mégis az irigység hatja át az egész magyar irodalmat, s teljesen irreleváns, amatőr-e valaki vagy profi.
Az első férjem, ha úgy nézzük író volt, s bele is halt azokba a küzdelmekbe, amelyekbe belekényszerítette kora.
Lehet, rosszkor született vagy kutatási eredményeit nem nézték jó szemmel…
Vannak könyvei.
Néha előveszek egyet és megsimogatom…
Jó érezni, hogy a sorok között ott bujkálnak kétségei, harcai, örömei, s bennük vagyok én is fiatalon, kacagón vagy sírva…
Azt hiszem, láttad a teljes nevem.
A második férjem édesapja ugyanis író volt. Meggyőződéses kommunista, de Ő engedélyezte anno Szegeden a Tiszatájban 1986-ban Nagy Gáspár versét, A fiú naplóját...
Debrecenbe visszatérvén, egy önkormányzati vacakkal akarták kiszúrni a szemét. Mellékesen 25 évig volt a Hajdú-Bihari Napló szerkesztője, főszerkesztője, rádiójátékok, filmek...
A lányom a Képzőművészeti Egyetemre jár. Érdekes módon ott tanítják a műveit ma is...
Halála után megpróbáltam kiadatni az utolsó könyvét. Azóta sem sikerült. A Magvető volt anno a kiadója.
Írtam róla több cikket, amelyben sorsát, pályaképét Csokonaihoz hasonlítottam. Sorra meghúzták....
Volt egy barátnőm, meghalt 2002-ben.
Jól festett.
Soha nem vették fel a Képzőművészeti Alapba.
Ezekkel és nagyon sok mással is naponta szembesülve, én soha nem akartam író, költő lenni...
Néha írok.
Néha határozottan jókat is, de magamnak, mert az én lelkem sem, mint a Tied nem lenne képes feldolgozni azt, ha támadnak...
Hiszen miért?!
Mert eltaláltad az Ég azon szeletét, amelyet mások még távcsővel sem látnak?!
Ne búsulj, és ne idegesítsd Magad!
Egyetlen olyan Életed van, amibe Te szövöd bele a hangjegyeket!
Légy ezekre büszke és legyenek Barátaid gyöngyeid, s a Világodban máris a tengeri kagylók tisztasága izzik, míg mások csak a homokos parton a horizontot kémlelik!
Tudod, nem vigasznak szántam e sorokat, de ne légyen jajkiáltás az a Nap, aminek sugárnyalábjai át kell, fonják azt a hidat, ami Belőled táplálkozik, s Tőled lesz édesebb Mások mosolya!
PS:
Írhattam volna a színészekről is, mert a helyzet egy-egy darab után ugyanaz…
Előttem azonban Popper Péter már kifejtette, mi az igazi különbség a komédiások és varázslók között…
Mindenki varázslóvá kívánna ugyanis válni, de ha boldog lehet, mint komédiás, akkor tegye…
És az egyik barátnőm férje operaénekes, de nem karakter, holott a hangja műremek…
Na, ez utóbbiak keserűsége kívánom, soha ne nyomja a Te Lelkedet!
Vedd csak nyugodtan kezedbe azt a kötetet és tanulj meg szótlanul beszélgetni Vele, hadd érezze, Ő a Mindenség és igazán a Tied!
Ezer ölelés Neked!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése