Amikor még éppen csak hétfő van, s Te valamiért azt hiszed, végre itt a hétvége…
Amikor, halálra hajszoltad magad az adventi második gyertya lángjának fénye helyett…
Amikor kénytelen vagy a kocsid egy hónappal hamarabb műszaki vizsgára vinni, mert tudod, jövőre más irányból fújdogálnak a Te pénztárcád sem kímélő szelek…
S amikor rádöbbensz, hogy éppen ma adta meg magát az elektromosság, s simán az autódon felejted a világítást…
S akkor végre hazaérsz, s bedobod a mini kemencédbe az ebédre szánt gyorsfagyasztott pizzád, s újabb meglepetés vár: kiment az alsó izzószál, noha a kütyüd épp egy féléves,
de a blokk sehol, mert ebben a rohanásban miért is tartottad volna meg?!
S ekkor bevennéd a gyógyszered, amelyről a patikus épp az előbb állapította meg, hogy nem olyan drága, mert csak 843 Ft-ba kerül darabja, s Te éppen az elsőt ejted egyenesen a
mosogató lefolyójába, mert csörög a telefonod, s felveszed, ahelyett, hogy
leülnél…
És már megint egy piramisjátékba akarnak beszervezni, hogy fizess ennyit, szervezz, s adj el, s minő happy lesz élted folytatása…
Akkor leülsz a gép elé, s meghallgatsz egy gyönyörű gregoriánt, hogy azért is legyen tovább, s akkor elmédbe ötlik két Rogers-i idézet: „A szeretet nyíló rózsa.”
„Meghallgatlak és meggyógyítlak.”
Csak éppen nincsen itthon senki, s úgy néz ki, sokáig nem is lesz már, s ekkor döbbensz rá, elröpültek feletted is az évek, s ideje, hogy észrevedd: nyugalmad, békességet, felnőtt
identitásod önmagadban önmagadért már csak Te egyedül teremtheted meg!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése