Glóriám eldobtam,
csupán mezítelen állok itt…
Rükvercbe szedem bátorságom
rímek helyett kacagó ajtókat
faragok szárnyas oltárokra,
hogy mögöttük gömbölyödjék
a horizont áldott állapota…
A kanyaron túl égi féknyomok
fekete szegélyes papírokat osztanak,
mert szavaim megszöktek
a talpig semmittevésben
a roppant Ég alatt,
s léptem nesze megbicsaklott,
árnyéka is eltörött
midőn glóriám eldobtam,
jöjj, mezítelen állok itt…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése