Ars poetica
Részlet
Anyám emlékére
Régi kenyértörések
lassúdnak, lassúdnak
alkonyi hangokkal
nádakkal
pászkával...
Szőke a kalászok
mézszíne
kamráink hűvöse
kútjaink szép vize
feltárul
nem árvul...
Távolban
gulya is kolompol
elhalkul, elnémul
kakas meg bóbiskol
péklapát elborul
diófa árnyékol
kutya sem maszatol...
"Hol volt,
hol nem volt..."
magas Ég bimbaján
ágaság a világ
ott lakik nagyapó
bajsza ősz,
mint a hó
ajkain regéket
daráló
rózsafalevélen
épül már a szampó...
Kovácsló meghajol
feszület az ajtón
a patkó...
Gyí fakó
nyomodban
édesded hordócska
nyakadban pántlika
szüretre, ne haza!
"Mese -mese más..."
csillagúton jársz
láttál három tengert
tudtad, mi a kender...
Sarkon forgó menyecske
dalolj!
Hajlítsd az éneket
vesd az új életet
madárkák,
gidácskák
pelyhesek
cifrázzák a lépted.
Távolban gőzvonat
oly gyorsan elsurran
bokázik a korom
hamvas a gúnárnyom.
Karommal ölellek
vár a tűz ne feledd:
kemence melege
világszép szeglete
csillogó lámpafény
szakítsd le
forgács Légy
Mindenség
Fényesség
Békesség
Magasság
a
Szépség!
Kettőt lépj!
Gimbes-gombos
dimbes-dombos
csárdás a citerás
Anyám Vagy,
Muzsikás....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése