Foszlányok
1.
Lefénymásollak,
hogy sokáig
maradj
és ne légy
hajléktalan,
ha
feltapad
a Nap
az égbe
a szürkeség
Telébe.
2.
Napnyeste
szürkeségben
illant el
az illatod,
éjjelente
holdsugárban
Rád lesnek
a bútorok.
Ím a titkom.
Őrzöm mindazt,
mit emléked
itt hagyott,
akár téli
esőzáporok
elmossák,
mi megfagyott.
3.
Ködből léptél
ki a fényre
vágyad szelekről
mesélt…
Mozdulatod
lerajzolom,
hisz károg
már
a
Tél.
4.
Szemed tükrét
csillag őrzi
zöldül egyre
fent az Ég
rávetődik
a betonra,
s mint egy
álom
színesít.
5.
Hittem Benned
mindenáron
ajtóm nyitva
télen-nyáron…
Ím az axióma,
s lám megdőlt,
mióta
lehámlott
rólam
e felhősírta
titok fátyla.
Smaragderdő,
fuss utána!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése