"Minden féltve őrzött dolognál
jobban óvd szívedet,
mert onnan indul ki az élet!"
(Préd 4:23)
Ellobbant feletted az Ősz,
fájdalmam torkodig fonta,
pernyemorzsákat hordoz a szél,
neved fűtetlen sírodra kormozta.
Szél szárnyán bukik falevélreszketés
búvik a kuvik,
fut a hazátlan idő
- lomha céda -
keresztet vet egy anyóka
sápadt ajka,
madárujja.
Avarcsókot perget a szél,
dalait tölgykoszorú visszhangozza.
Meghajlik a megfeszített szó,
s valahol egy hang
arcod kongatja,
Arcod kongatja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése