Lévainé Székely Zsusza - Utolsó napok

Ágy , amin feküdtél,

Gépek, amivel lélegeztél.

Mindig hallom sípolását,

Szívednek utolsó dobbanását.

Vártam melletted legyek,

Szorosan fogjam kezed.

Tudtam, hogy éreztél.

Tudtam, mennyire Szerettél.

Simogattam, puszilgattam homlokod,

Talán a szemed kinyitod.

Tudtam reménytelen, lenne,

A gép tart életben.

Veríték van homlokodon,

Őszes hajadat simogatom.

Suttogok halkan füledbe,

Könnyeim hullnak kezedre.

Mindig veled lennék,

Soha ellnem mennék.

Remény nélkül várni,

Ágyad mellett ülni.

Rettegés minden reggel,

Mire ébredek fel.

Elbúcsúztam minden nap.

Vajon lesz-e holnap?

Ettől a naptól féltem,

E szörnyű hírtől rettegtem.

Ki mondták, hihetetlen,

Nem vagy többé mellettem.

Várnak oda át,

Rokonok, testvéred, anyukád.

Könnyes szemmel elbúcsúzok,

Majd egyszer találkozunk!