Gyuszi Nyuszinak a kertecskéje,
Tele zöldségekkel és eprecskével.
Gyomlálgatja, kapálgatja, locsolgatja,
Mindennap csak gondozgatja.
Reggelente, ahogy szokta,
Kertecskéje első útja.
Nem hitt a szemének,
Egy-két répácska elveszett.
Bánatosan haza ment,
Mást nem tehetett.
Újra reggel lett,
Sietve a kertecskébe ment.
Több répácskája is eltűnt,
A répaágyás közepébe ült.
Répácskáit szűnetlen nézte.
De mit lát éppen?
Valaki mozgatja a répácskát.
De senkit nem lát.
Gyorsan megragadta a szárát,
Erősen húzta a répát.
Ahogy húzná kifelé,
Valaki megrántja a föld mélyén.
Gyuszi Nyuszi is megrántja.
Már a kezében a répája.
Csodálkozik Gyuszi Nyuszi,
A répa végén Vakond Úrfi.
Hát Te eszed a répáim?
Kérdezte Gyuszi Nyuszi.
Nagyon éhes voltam,
Mást nem találtam.
Olyan finom édesek,
Ellenállni nem lehet.
Dicsérte Vakond Úrfi,
Milyen finomak a répái.
Eszembe jutott valami,
Mondta Gyuszi Nyuszi.
Műveljünk együtt földecskét,
Ültessünk bele répácskát.
Együtt ástak, űltettek,
Együtt répát ehettek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése