Mikor könnyeimet hordja a szél
hold kendője táncra kél.
Mikor karod nem ölel
lomb dalnoka sem énekel.
Mikor a szavak némaságba bújnak
köd dunnái a fákra hullnak.
Mikor vánkosok lengenek az erdő tetején
ezernyi csónak kering a szívem tengerén.
Mikor a hullámok erősödnek
ujjhegyeid megérintenek.
Mikor a kezünk összeforr
rét virága is dalol.
Mikor a testünk egybeolvad
minket az ég felhője ringat,
s hálamadár száll az égbe,
mert eggyé váltunk mindörökre!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése