Kőri Terézia Kamilla - Mikor fennt voltam a várban...

Mikor fent voltam a várban,
Kék fecske ült ablakomban.
Kis picinyét jött megetetni,
Tanítgatni, repülni, vigyázni.

Mikor fent voltam a várban,
Zöld fű zöldlett a távolban.
Közte kék virág nyílt halkan,
Alatta bogarak daloltak vidáman.

Mikor fent voltam a várban,
Messze erdő állt bágyadtan.
Fáiban rovarok, madarak,
Mind fészkeltek: jött a tavasz.

Mikor fent voltam a várban,
Felnéztem az égboltra, s láttam:
Három gólya repült az égen,
Beszélgettek kecsesen, szépen.

Mikor fent voltam a várban...
Megakadt tollam az írásban.
Uram jött haza szép hintajában,
S üvöltött boros hangon magasan.

Mikor fent voltam a várban,
Belépett uram a szobámba.
Korsaja hangosan koppant,
A földön vörös bor loccsant.

Mikor fent voltam a várban...
Vörösségben úszott a Nap.
A deszkák közt vért csepegett,
S kint mennydörgés zengett.

Mikor fent voltam a várban,
A lenyugvó Napot is láttam.
Ám többé nem nyitom szemem,
Mert ott meghaltam: Szép csendesen.